Próza

A dolgok alján van a szexus. Talán a kristályok életében is. De minden nemiség szomorú. Úgy nézni a testek dolgát, mint egy ítéletet. Csak a gyöngédség emberi. A szenvedély embertelen és reménytelen. De az ítélet, mely minden elevent szenvedélyre ítélt, könyörtelen. Vágy és kielégülés között épül az eleven világ, oly embertelen akarattal, ahogy a fáraók építtették meztelen tömegekkel a piramisokat. Mit remélsz, szegény, meztelen rabszolga, mikor a kéj szöges ostora csattog a hátadon? Boldogságot? Kielégülést? A világ épületét építed, véred és ondód kötőanyagával, kényszermunkát végzel. Csak a tapintat és a gyöngédség tudja pillanatokra feledtetni a nemiség kegyetlen rabságának szomorú kényszerét.

Dalszöveg

A Szexus van a dolgok alján
A kristály létben is talán
Szomorú nemiség,
Lángol, bár nem is ég

Reménytelen a szenvedély
Csak a Gyöngédség, ami emberi
Embertelen a szenvedély
A jó rezgését Elnyeli

Könyörtelen testiség
Mely szenvedélyre ítélt
Minden Elevent

Mint a Fáraóktól fennmaradt
Embertelen akarat
Rombolva teremt

Ahogy meztelen tömegekkel
Építtették fel
A piramis falát

Vágy és kielégülés között
Épül
Az eleven világ

Mit remélsz
Szegény, meztelen rabszolga
Mikor a kéj szöges ostora
Csattog a hátadon?
Boldogságot?
Kielégülést?
Rád hagyom...

Kényszermunkát végzel
A világ épületén
Téglái közt gyorsan köt
Az ondód és a vér

S, ami feledtetni tudja
Néhány boldog pillanatra
A nemiség kegyetlen rabságának
Szomorú kényszerét

Csak a tapintat
És a gyöngédség