Próza

Mikor az élet, valamilyen emberi helyzet, döntésre kényszerít, vigyázz, hogy az elhatározásokat a változás törvényének térfogatába állítsd: mert minden “döntés” az időben kap csak végső tartást és alakot. Döntsél, de ne olyan föltétlenül! Ne olyan mindenáron! Ne olyan egészen! Add meg az emberi elhatározásnak azt a játéklehetőséget, amelyre szüksége van, hogy beilleszkedjék a világba és az időbe, elhelyezkedhessék az emberi szándékok, a változás törvényei között. Ne akard esküvel, szöggel és kalapáccsal rögzíteni minden időkre azt, amin az éjszaka és a reggel is változtat valamit, szíved és értelmed is örökké csiszol, másít, alakít valamit, ma holnap és örökké. Adj az elhatározásnak időt és térfogatot, hogy megtalálja igazi helyét és formáját a világban. Döntsél, de ne nagyon! Döntsél, de ne föltétlenül! Cselekedjél, de ugyanakkor bízz mindent az időre is. Meglátod, holnapra vagy esztendő múltán, hogy nem te döntöttél, hanem a térfogat, melyben minden emberi ügy eldől: az idő.

Dalszöveg

Mikor az élet
Valamilyen emberi helyzet
Döntésre kényszerít
Lovakként befogott döntéseid közül
A vezér felnyerít
Vigyázva hajtsd a változás
Vágtató tér-fogatát
Míg lovad elnyeri az időben
Végső tartását, alakját

Döntsél, de ne olyan feltétlenül!
Ne olyan mindenáron!
Ne olyan egészen!
Döntsél, de ne nagyon!

Játéklehetőség
Az emberi elhatározásnak
Hogy beilleszkedjék
Az időbe, s a Világba
Hogy elhelyezkedjen
Az emberi szándékok
És a változás törvényei közötti
Sávban

Ne akard minden időkre rögzíteni azt
Se esküvel, se kalapáccsal és szöggel
Amin az éjszaka
Az éjszaka és a reggel
Változtat!

Ne akard minden időkre rögzíteni azt
Amin ma, holnap és örökké másít
Csiszol az értelem
Csiszol a szív
Alakít!

Döntsél, de ne olyan feltétlenül!
Ne olyan mindenáron!
Ne olyan egészen!
Döntsél, de ne nagyon!

Cselekedj!
Hajtsd a tér-fogatát előre
Bízz
Bízz mindent az időre
Ami dönt