Próza

Nem szabad egyedül utazni. A magányos utazó kényszermunkát végez. Csak bizalmas és tapin- tatos társaságban szabad utazni. Egy érzékeny és fogékony lelkű nő, egy figyelmes és türelmes barát társasága megsokszorozza az utazás élmé- nyeit, fokozza a látnivalók szépségét, segít megérteni mindazt, amit az út és a világ mutat. Egyedül utazni kínos, feszengő érzés. Mintha kiszolgáltatnák az embert egy különös börtönnek, mely nagy, mint a világ. Az ember csak társaságban tudja látni, érzékelni a világot. A társaság ad az út komor varázslatának, a változásnak emberi értelmet. A vándorévek idejében sokat utaztam egyedül, kevés poggyásszal, mindig lázasan, nyugtalanul, hajszolva valamit. Hiányzott egy okos társ, aki a világ veszélyes és nyugtalanító élményében mellettem áll, akit figyelmeztetek és figyelmeztet, aki megosztja a fogadók zord magányát, a vasutak gonosz idegbaját. Megfelelő ember társaságában a Földet is körülutazhatod, s úgy tűnik majd pillanat volt az egész. Egyedül csak vánszorogsz a világon át, expresszvonaton és repülőgépen is.

Dalszöveg

Egyedül utazni nem szabad
Magányosan utazni kényszer
Csak egy társsal érted meg mit mutat
Az út, a Világ, s mit érzel

Az útitárs legyen egy érzékeny
És fogékony lelkű nő
Kivel az élmény véges létén túl
Végtelenné nő

Az útitárs legyen egy figyelmes
És türelmes barát
Kivel a szépség több szem kereszttüzében
Gyönyörben izzik át

Egyedül utazni kínos
És felettébb feszengő érzés
Út komor varázsa, hogy bőrömön őrzöm
E különös börtön jelét

Kell, akivel e lázas hajsza
Nyugtalanul a Föld körül
Pillanat fényében múló árnyék,
Vánszorgás lenne csak
Egyedül